Budapest, Váci út 69.
A magyarországi ipari fellendülés egyik jellemzője volt, hogy néhány műhely rövid idő alatt a hazai viszonyok között jelentős gyárrá növekedett.
Bővebben:
Ezek sorába tartozott Walser Ferenc gyára is.
Az iparos családból származó Walser iskolái elvégzése után Schaudt András harangöntő inasaként 1847-ben szabadult, s az akkori szokások szerint több éves vándorútra ment, amelynek során elsajátította a tűzoltószerek gyártását. 1854-től előbb a Schaudt-féle műhelyt vezette, majd 1858-ban a Kerepesi (ma Rákóczi) út - Nagykereszt (most Kazinczy) utca sarkán lévő városi tűzraktár épületében önálló műhelyt nyitott, amelynek első terméke a kétegyházai római katolikus hitközség részére készített harang volt. 1866-ban már 11 munkásával a szűkké vált műhelyből az általa megvásárolt volt Schaudt-féle telepre tette át a székhelyét. A növekvő termelés megoldása érdekében a székhelyét 1870-ben a Rottenbiller u. 66. sz. alatt felépített jelentősen nagyobb és korszerűbben felszerelt gyártelepére tette át. Az 1870-es években évente kb. 50, a '80-as években már 80 harangot öntött, közte pl. az ekkor
legnehezebb versecit a maga 56 mázsájával, vagy a Bazilika egyik 28 mázsás harangját (az ország későbbi legnagyobb harangját, a szintén a Bazilikába került 7735 kg. súlyút szintén itt öntötték). A gyár a harangokon kívül tűzoltógépeket, fecskendőket, szerkocsikat, segédeszközöket és legénységi felszereléseket, különféle szivattyúkat, hidrotechnikai és vasút-felszerelési eszközöket állított elő. A vállalkozás jövőjének biztosítéka volt, hogy 1870-től a fővárosi tűzoltóság az összes eszközét innen szerezte be.
A rendkívül invenciózus Walser a különféle nagy külföldi és hazai kiállításokon számos rangos díjat szerzett, sőt az 1885. évi országos kiállítás után a Ferenc József rend lovagkeresztjével is kitüntették. Nagy megtiszteltetés volt számára, hogy mint önkéntes tűzoltót, több kiváló hazai tűzoltó csapat tiszteletbeli parancsnokának választotta meg.
Városrendezési okokból el kellett hagyni a Rottenbiller utcai gyártelepet és az újabb gyárat - az előzőnél is nagyobbat, korszerűbbet - 1894-ben az akkori Külső Váci út 45. sz. alatt építették fel. Az építkezésekhez és berendezéshez szükséges tőke megszerzése érdekében is az addigi magáncég 1893-ban részvénytársasággá alakult. A kétmillió korona alaptőkével létrejött Walser Ferenc-féle Első Magyar Gép- és Tűzoltószergyár, Harang- és Ércöntöde részvénytársaság Budapesten cég igazgatóságában Walser Ferenc mellett több bankár, arisztokrata és országgyűlési képviselő is - gr. Andrássy Géza és gr. Teleki Géza - helyet foglalt. A hagyomány később is folytatódott, s volt pl. a század elején az igazgatóság elnöke Kerpely Antal az állami vasgyárak igazgatója, vagy 1911-ben ifj. dr. Chorin Ferenc nagyiparos.
1896-ban - a gyár számára rendkívül sikeres millenniumi kiállítási szereplés évében - a vállalat nevét, a tevékenységet és jellegét jobban kifejező Budapesti Szivattyú- és Gépgyár Részvénytársaság ezelőtt Walser Ferenc cégnévre változtatták át, ám rövidesen a még ennél is rövidebb Budapesti Szivattyú- és Gépgyár Részvénytársaság nevet használták. Az ekkor már 650 állandó munkást - nagyobb munkák idején 1500-nál is többet-foglalkoztató gyár négy osztályra tagolódott: tűzfecskendők gyártása; vízmű osztály; érc- és harangöntöde; sisak és katonai felszerelések. Termékei sorában - kihasználva az új gyár nagyobb lehetőségeit - megjelentek a kazánok, a gőzüzemű - sőt sikertelen gyártmányukként a petróleummal hajtott - motorok, a híd- és egyéb vasszerkezetek, s ekkortól foglalkoztak nagy középületek, akár egész városok vízműveinek és komplett vízvezetéki rendszerének megépítésével is (pl. Besztercebánya, Nagyvárad).
Az alapító Walser Ferenc 1901 -ben elhunyt, s ekkortól alig hallani a gyárról. A tűzoltószerek széles választékának a gyártásában a hazai piacon a századvégtől szinte egyeduralkodó vállalat már nem tudta korábbi sikereit tartósítani, termelése visszaesett, a foglalkoztatott munkások száma is erősen lecsökkent. Hiába erősítették a hagyományos balkáni és közel-keleti kivitelüket, 1904-től - szinte minden évben - a vállalat veszteségesen működött.
A részvénytársasági vállalat 1918 nyarán megszűnt, de magáncégként tovább működött. A világháború után a rekvirált harangok pótlására kialakult haranggyártási konjunktúrából érdemben kivette a részét, sőt a cég 1928-ban egy világszabadalommal, az elektromos harangozógéppel jelentkezett, „amely feleslegessé teszi, sőt adott esetben ki is küszöböli kb. 20 fillér óránkénti üzemköltség ellenében a harangozó munkáját". A gazdasági világválságot a már egyre zsugorodó Walser-féle üzem sem élte túl és 1930-ban leállították.
A telephelyet az Árpád-híd építési előkészületekor teljesen felszámolták. Ma a helyén a Magyar Államkincstár, a Rendőrpalota és kis részben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár épülete áll.
A Váci út 69. sz. alatti Walser-gyárral egy címen rövid időre feltűnt az 1921-ben alakult Budapesti Fémöntöde és Armatúra Gyár Részvénytársaság nevű cég, amely nagy valószínűséggel a gyártelep egy részét bérelte, mert mérlegében a vagyon oldalon sem ingatlan, sem épület nem szerepelt. A fémek öntésével és megmunkálásával, fémből készült, fémrészeket is tartalmazó ipari-, műszaki-, gazdasági- és díszmű cikkek, alkatrészek, félkész- és késztermékek gyártására, javítására és kereskedelmére is berendezkedett cég azonban rövid életű volt, mivel szinte a kezdettől veszteségesen termelt. A gazdasági válság kitörésekor már felszámolás alatt állott, s gépi berendezéseinek értékesítése után 1935-ben el is hagyta a Váci úti telephelyét.
Érdekességként megemlíthető, hogy ugyancsak ezen a címen szerepelt az 1927-ben alakult és rövidesen - talán érdemi működés nélkül - el is tűnt „Metallurgia" (másutt Metallia) Elektro-Finomító Művek Részvénytársaság, amit - mivel inkább a kohászathoz sorolt másodlagos fémkinyeréssel kívánt foglalkozni - nem igen sorolhatunk a gépgyártás, a gépipar körébe.